hűha

Mondani bármit lehet.

Zöld az Erdő Zöld a ......

„Zöld az erdő, zöld a hegy is A szerencse jön is, megy is Gondok kése húsunkba vág Képmutató lett a világ. „

2017 a társadalom lázad, rab láncai már húsig vágnak. A rendszerváltás hívogató bája az egyenlőség és a szabadság eszménye mára csak egy elhamvadt papírra emlékezett. Sokak érzik, úgy hogy nem érte meg nekik a rendszerváltás. A cigány kisebbség leszakadása nagyon látványosan és drasztikusan történt.  Évről évre került a periféria szélére a cigány nép. A kisebbségi önkormányzatok, és az azokat vezető személyek munkássága, hagy némi kivetni valót maga után. Bár a képviselő szót nem biztos, hogy teljes mértékben magukévá tették (Ki valamit másnak személyében, mint annak megbízottja, meghatalmazottja, küldöttje teszen, rendel, végez, intéz. ) Inkább vált egyéni vállalkozássá, afféle alternatív megélhetésé a kisebbségi képviselői munkásság.

Ha vissza próbáljuk vezetni, hogy mik volta azok a tényezők, amik ide vezetek, sok szállón kéne elindulni és ezek a szállak sokszor érnének, össze majd válnának több száz irányba.  A kormányok politikájukban sem volt észlelhető a probléma megoldás iránti vágy, bár azt mondják, ha már felismerjük a problémát, akkor az már út a javuláshoz. Felismerés volt.. de inkább alantos célokra használták föl a tényt, hogy a cigányság zuhanó ágazatban van.

33 éves cigányként vissza tekintve az elmúlt évtizedekre bátran elmondhatom magamról, hogy szerencsések közé tartozok , mert mindig volt a tető a fejem fölött, tiszta ágyam és étel az asztalon. Sajnos ezt nem mondhatja el mindenki magáról.  Édesapám és Édesanyám tisztességben, becsületben két kezük munkájával teremtették meg nekem ezt az életet. Szörnyű látni hogy mivé vált a világ és menyi de menyi lehetőség lett volna arra hogy a cigány fel emelkedjen. Egy jobb sorsa érdemes nép, kik a fájdalmukat a táncba, a dalokba és veresekben fejez ki.

"megszülettem Magyarországon, jog szerint magyar állampolgárnak. De ha táncolok, akkor mutatom meg, kiféle-miféle vagyok. A tánc mutatja meg bennem a tudatot, hogy miként éljek”. Idézet Balog Béla Nivó díjas táncostól.

Az élet számos oldalán tapasztalhatjuk, hogy cigánynak lenni menyire felemelő és menyire mélybe taszító érzés. Sok gondolat és érzés jelmezi ezt a népcsoportot. Bajok fájdalmak és kínok közt élni egy társadalomban ahol a vezetők saját jogérvényesítését tartsák elsődleges célúknak. Meddig tűr egy csoport? Ameddig csak bír. Szenvedő nép a cigány. De hát melyik népcsoport nem vívja meg a saját harcát?  Melyik ember nem harcol önmagával?

Mikor már az ember azt gondolná, hogy nincs lentebb. De van! Farkas Flórián vezette Lungo Drom már előre meg kötötte a választási meg állapodást a Fidesszel. De hát hogy? Merül föl a kérdés, hiszen eddig senki sem találta Farkas urat.

Hát még is vannak csodák?

Csodák nincsenek ismétlődő algoritmusok vannak. Furcsa mód a történelem egy elég kézenfekvő és érdekes tényező, még sem élnek a lehetőségével az emberek. De miért? Annyi, de annyi minden van benne és oly sok példával mutatja az irányt és még is valahogy, mint ha az ember a fejére húzott hámmal járná az útját.

–Néz előre! Ne kérdez! Menj! Vezénylő szavak ne gondolkozz, az árt az egészségednek. Majd mi! Agyalni agyalhatsz, hogy ma mit fogsz enni, de ez már a te egyéni szociális problémád.

Mindig azt kérdezik, hogy te figyelj, már ti cigányok miért nem tartotok össze? Szerény személyem meg bámul, mint borjú az új kapura. –Mégis kivel kéne összefognom?  Amíg nincs egy közös cél egy társadalmon belül addig miként hogyan? Amíg az a cél, hogy az egyén saját magát helyezze előtérbe és önös céljai érdekében képes több tíz ezer sorstársát sorstalanságba gyűrni és rá béklyót nyomni.

Generációk bámulnak a kéklő égre. Ki az ki érdemli ezt a kínt? Hát nincs elég gyötrelem, megaláztatás, még a saját népem is rabigába dönt?

Furcsa az élet egy olyan játék amiben csak akkor nyersz ha túl élsz.

A segítség nem mindig onnét jön ahonnét gondolná az ember. Vannak emberek származástól függetlenül kik szeretnének segíteni. Sok programról hallottam már életem folyamán, de ha már csak meg említették már a homlokomat ráncoltam.  – Juj-juj. Áh ne erőltessük azt ami nem megy.

A véletlenek furcsa játékaként sikerült egy jó barátom által egy kezdeményezést meg ismerni. Záró jelben jegyezném, hogy eme jó barát magyar származású, csak hogy alá támasszam a fent említett „nem tudni honét jön a segítség”.

Szerencsém volt meg ismerkedni az Integrom Programmal és annak részesévé válni.

Összegyűltek a Romák.

Kissé bizonytalanul, de annál céltudatósan vettem a lépcsőfokokat a képzés irányába. A teremben lépve pásztázó szemek reményel teli arcok fogadtak. Mindenki a zavartságát palástolva telefonját birizgálta vagy a kávé gép különleges működési elvével ismerkedet.

START!

-          Sziasztok! Mosolygós hölgyek törték meg a zavartságot és indították útjára az intenzív program sorozatott.  Majd az események padlógázás tunning Zsiguliként indultak útjára.

-          Na, akkor ma az lesz és holnap, de még  vacsora és utána interjú próbák gyors ebéd  Gulyás leves .

Örömteli érzés volt látni a körben ülve elnézve ballra jobbra hogy azért a remény apró pislákoló fénye még ott van és nem lehet csak úgy lenyomni sárba tiporni. Az ország minden részéről érkeztek fiatalok, bár soha nem találkoztak beszéltek még is ugyan azt az utat járták be. Mindenki volt már kirekesztve, meg bélyegezve, de fölálltak leporolták magukat és tovább mentek és nem adták föl. Nem hiába vannak, ott ahol vannak. Minden korosztály képviseltette magát.  Friss diplomáson tol kezdve a családos apukák anyukákig. Felemelő érzés volt le ülni, beszélgetni ezekkel az emberekkel. Tele érdekesebbnél érdekesebb történetekkel. Tervek gondolatok csak úgy cikáztak.

Lelkiismeretesen végezték a feladataikat a szervezők, oktatók. Az előző Integrom programban résztvevők tapasztalatikat, jó tanácsaikat bajtársi jó indulattal osztották meg.

Mentoraink segítőink, mint egy gondoskodó szülő ügyeli a további lépéseinket.

 

A mosoly, ami véletlenül sem volt egy magukra erőszakolt máz valódi öröm és elhívatottság andalító báját és nyugalmát sugallta felénk. Igen is van Remény! Addig, amíg egy ember is változtatni akar, a megítélésen addig van remény. Ki út a kirekesztésből.

 

„Semmi sem állandó ebben a fránya életben, még a bajaink sem.” (Sir Charles Spencer Chaplin)

Roma állás interjún.

Jó Nápot kívánok. Érdeklődni szeretnék hogy  áz állás lehetőség él-e még?

Üdvözlöm. Kérhetnék egy nevet?

-          Áz én nevem Lákátos Oláh Szándokán vagy Hose Ármándo áttol függ melyik megy éppen a tv-ben.

-          Rendben van értem. Tisztelt Szándokán akkor kérem, foglaljon itt helyet és várjon.

-          Hát jó. Mondjá drága mit szóna hozzá há most jósólnék egyet itt magának?

-          Nagyon kedves, de én most nem tudok evvel a lehetőséggel élni.

-          Áhogy érzi, pedig innét meg mondom magának, hogy minimum 4 gyerek és egy Karib-szigeteki utazást láttok.

-          Igen? Nahát és még is hol látja a Karib-szigeteki utazást?

-          Hát hun? Hát a reklámban. há-há.

-          Kérem, ne fárasszon, engem inkább fáradjon be, maga következik.

-          Jó ván mán.

- Üdvözlöm Cég csoportúknál Mi az Emotional Trade Company Group Holding Zrt. Rt. Tdk. vagyunk. Egy dinamikusan fejlődő szinte már gigászi erejű cég itt a 21. században.

-Jáj hát az nagyon sukárol hangzik. Oszt mond van itt Bodi Guszti délután?

- Bocsánat, nem tudom, hogy mire gondol?

- No figyelj. Ámikor egy húzós nap után, ami úgy néz ki hogy föl kölök 9 :30 –kor és hájtok egészen 10 : 30-ig. De nem pm-ig hanem csak am-ig. No áko én szeretek lazítani, és Farkas Flórián ’Gondolatok a Munkáról’ novelláját olvasgatni.

- Értem hát itt nálunk sajnos e féle ki kapcsolódásra nincs lehetőség, de rendszeresen meetingelünk videó chattelünk és nagy csészékből kávét kortyolunk. Kérem, akkor beszéljen az eddigi projectéiről és mutassa be magát.

-Jó van. Mondjuk ezek után, de mindegy. Hát réges régen egy messzi-messzi galaxisban születtem. Apám a legjobb csirke tolvaj volt a galaxisban, anyám meg Szulejmán fan volt már akkor is mikor még csak Izaurának hívták. Mindig és érdekel a kommunikáció és az élet számos oldalán kamatoztattam is.

- Példát tudna említeni?

- Természetesen. Mikor a hivatalba be megyek, még mások 1 óra alatt  kapják meg a családit addig én nekem csak 10 perc.

- Miért szeretne nálunk dolgozni?

- No várjon ezt leírtam magamnak. Szeretnék egy dinamikusan fejlődő innovatív cég meghatározó tagja lenni. Ahol kamatoztatni tudom már meg lévő skilljeimet és proaktív hozzá állásommal a céget illetve saját magamat fejleszteni ma holnap és a jövőben.

- Nagyon jól hangzik. Hogyan képzeli el az ideális vezetőt?

- PVC köpenyes réz- és alumínium vezetőjű, rézhuzal és alumínium-szalag árnyékolással.

- Értem. Ki a példa képe?

-Hát a Lagzi lajcsi. Felénk csak úgy hívják, hogy a kábel barát.

- Nos ön a megfelelő személy a pozícióra.

-  Tényleg?

-Nem!

- Kérem bocsássa meg kirohanásomat . Tudnék javasolni magának egy alternatív a képességeinek meg felelő munkát. Egy nagy épületben kellene dolgoznia ahol is gondolkozás nélkül kell reagálni adott időn belül.

- Mi lenne az?

- Politikus.

- Mit gondol mágá rólam? Én egy tisztességes állampolgár vagyok.

- Nagyon jó, már most érzi a munka lényeget.

- Ná tudot mit beszélgessen veled a Máltai Boldog asszony!

Mese Habbal

Mese habbal

 

Van egy világ hol manók, törpék élnek. Magas fák és zöld rengeteg amerre csak az ember

Fia ellát. A manók és a törpék vígan élték életüket. Napközben a földeken, esténként a tűz köré gyűlve hallgatták az izgalmasabbnál izgalmasabb meséket, rémtörténeteket. Talán de nem biztos, volt egy retteget kezű, véres ajkú nagyúr. Élt az biz legalább 1000 évet. Míg a híréből mese majd abból rém történet lett. Izgatott volt minden kis manó fül mikor az öreg hosszú nagy szakállát megsimította és pipájára gyújtva a fölszálló füstben meg jelenítette a történet.

-Hát halljuk hát mi is! Kiáltottak a manók. – Meséld el kérlek szépen.

Az öreg fölnézet és így szólt mély öblös hangján. –Mikor még az égkékjén az istenek vívták vérben áztatott harcaikat. A földön itt ahol most mi élünk Zöld földön, a manók és a törpék ádáz harcot vívtak együttessen az őket ki szipolyozó Véres nagyúr ellen.

A manók vezére egy amazon volt kinek haja arany és fénylő kardja acélos. Lóháton járt csapata élén, hegyes fülével, a legapróbb neszt is észlelte és Jaj volt annak ki meg próbálta őt tőrbe csalni. Egy napon mikor már a csaták már hetek óta tartottak a fénylő kardú Amazon gyűlést hívót össze.

-Ide figyeljetek Hű barátaim, a gonosz már úgy fogyassza csapatainkat mint közmunkás a lapátokat. Ez így nem lesz jó! Harcba hát! Újra!

Zenget az Amazon. Szemében ott lángolt a harc, a vágy hogy a véres kezűt egy döféssel a kardjára húzza.

Volt egy kis manó neve csak ennyi volt nyomika. Nyomika egyszerű volt , úgy is mondhatnám olyan volt mint a betűtészta leves betűtészta nélkül. De hát mindenki így szerette. Hú, hát ő nagyon bátor akart lenni így hát oda szaladt az aranyhajúhoz és így szólt.

-Jaj-jaj , én is én is!

– Mit szeretné Nyomika?

- Én akarni menni, szúrni, döfni , lőni!

- Jaj Nyomika te milyen cukor vagy és kb olyan erőben is vagy. Na mi lesz a cukorral ha víz  éri?

- Víz plusz cukor az egyenlő szódabikarbóna!

- Nem Nyomika. Látod hülye vagy, na szaladj kergesd még egy kicsit az árnyékod. Nézd ott van , nem ott van .

- Szaladok! Várjál árnyék megyek de most meg követ….ohhh én nem játszok.

Amazon kihúzta magát, felállt és így szólt.

Nincs más mint előre , csatában edződőt testvéreim, a győzelem kupája már itt van a kezünkben, hát igyunk!

Amazon! Amazon! Zengtek a Szélles gerendák. Egy hang kiáltott föl. Bocsesz! Én nem akarok kötözködni de mi van akkor ha a szörny… értitek? Na? Szóval én már megfőztem a jövő hétre is és hát nem tudom hogy , ki fogja meg enni? Mert én biztos hogy nem fogok annak a véres szájunk főzni! Na érted?! Egyébként én meg nem kívánok harcolni már bocsesz! Én? Mosok, főzők, söprögettek és még gyílkolásszak? A szöszivel? Ebben az új klumpában?! Ami a kínai centerben 1232 ft készpénz volt?!  Hát azt már nem. Na én megyek..Ostobák hogy majd én ezeknek segítek gyilkolni , szóljon inkább a TEK-nek vagy az NCIS-nek mit is érdekel ezek engem. Nini, egy drót áll ki a földből..nézd, már az anyját hát nem akar ki jönni. Na ez az. 5-4-3-2-1-…………….BUMMMMMMMMMM. Na tessék a picsába most meg megdöglöttem , és most vettem ezt a szép új klumpát. faszom kivan már.

Hamvadó remény

Hamvadó Remény

Egy fiatal felnőtt szemével szeretném meg világítani ezt a kis országot úgy, ahogy én látom. A 90-s évek elejétől egész napjainkig.

A nyolcvanas évek elején születem egy kis városban. Mint minden kis városban itt is mindenki ismer mindenkit és mindenki tudja, hogy a másik mit is csinál, de hát egy kis városnak egyéb dolga sincs. Vagy lehet, hogy lenne, de az másodlagos? Ahogy a mondás is tartja „Amit egy ember tud azt már mindenki tudja” ….

Szüleim munkásemberek, idősek és valami gyermeki bájjal említik a régi időket. – Emlékszek még mikor én mentem dolgozni -. Meséli édesapám. - Micsoda idők voltak azok, volt kollektíva, szabad szombat és 15 év várakozás után egy zsiguli az udvaron. Építkezni kalákában olyan jó szomszédi alapon.  Akkoriban még a krumpli leves is krumpli levesebb volt.

A nyolcvanas évek vége felé már lazulni kezdett a szocializmus gondoskodó szorítása és lassan kezdett egy új remény egy új érzés felszínre törni. Ennek a különleges érzésnek az élére egy fiatal dinamikus férfiú ált Orbán Viktor. Egy jól időzített alkalomkor elmondott beszéde beemelte a történelemkönyvek lapjai közé.

A 90-s évek hozták is a hozzá fűzött változásokat és olyanokat is, amikre nem volt igény. Hirtelen beindult a kapitalizmus úgy hogy arról maximum a másolt kazettákról voltak silány információk. A 90-s évek egyik legmeghatározottabb eseménye az „Olaj szőkítés” volt. Szinte már krimi filmbe illő szereposztással. Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális „üzletága” volt, becslések szerint az 1990-es években több százmilliárd forinttal rövidült meg általa a költségvetés. Az „olajos ügyek” 1991-1992-ben ütötték fel fejüket, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. Ez idő tájt az iskola padokat koptatva a turbó rágót csócsálva vártam a vasárnapi mese egyveleget. Édesapám meg az robusztus felépítésű, olcsón fenntartható és modern kinézetű Lada Samarát.

Egy huszárvágással beléptünk a 21. századba. Letépve mindent mit a múlt adott és egy új tiszta lappal a jövő reményeivel és az elektronikus zene bűvöletében.

Éltre kelt a show business és hírtelenjében két valóság lett az egyik a tv előtt folyt a másik a tv-ben. Hogy melyik volt izgalmasabb azt mindenki maga dönti el. (Demokrácia van). De az tény hogy a tv előtt történő eseményeket még ma is érezzük.

2006. május 26 Az őszödi beszéd. Az MSZP akkori minisztere Gyurcsány Ferenc beszéde vagy ’vallomása’ kelltet nagy felháborodást az emberekben. –„Hogy Lehet így beszélni?” Zenget az ország föl. Budapesten, az Országház előtt, a Kossuth téren volt, ahol eleinte tízezres tömeg gyűlt össze esténként. A tüntetők napokon belül különböző csoportokat, szervezeteket alakítottak, melyeket egységesen Kossuth térieknek neveztek el. A tüntetők egy csoportja szeptember 18-án az éjjeli órákban „megostromolta” a Magyar Televízió székházát, jelentős károkat okozva az épületben, illetve több, az épület előtt álló (főleg MTV-s) autóban.

Elemzők úgy gondolják hogy Gyurcsány volt az egyik ki váltó oka annak hogy a Fidesz  2/3-os többséget ért el.

2006 éppen hogy fölszabadultam a középiskolából és bámészkodó szemekkel tekingetem magam köré. Sok minden járt a fejemben. Nem is tudtam fel fogni, hogy mi folyik körülöttem.  Csak lestem, mint borjú az új kapura. Nem értettem a politikát, a világot meg még annyira sem, a legnagyobb problémám az volt, hogy a hétvégén hova menjünk el. Éreztem, hogy valami nem oké, de hát mikor az ember fiatal a legnagyobb baja, mint minden férfinek az a csoda, amit úgy hívnak, hogy nő.

2010 a hatodik magyarországi országgyűlési választás volt a rendszerváltás után. Most aztán bele csaptak a lecsóba a politikusok. Volt ott minden kérem szépen. Csak úgy folyt a kampány. Véleményem szerint ekkor indult meg az anyázás művészi szintre való emelése.

A Fidesz-KDNP szövetség kétharmadot meghaladó többséget szerzett az új országgyűlésben, ami akár az alkotmány módosítására is lehetőséget ad. A választásokat követően a szövetség miniszterelnök-jelöltje, Orbán Viktor alakított kormányt.

Hogy is mondják? „Kérem vigyázzanak az ajtók zárodnak” .

Igen. Bezárták az ajtót , de nyíltak újjak, amikre nem tartom valószínűleg, hogy valaki is igényt támasztott volna.

A Magánynyugdíj pénztár államosítása már sejtetni engedte hogy valami itt nincs rendben. –Lépjél át , mert az jó meg pénzt kapsz ,de ha maradsz a magánnyugdíj pénztárodnál, akkor vessél magadra.

Ki volt adva az ukázt, ami több lehetőséget kínált föl, de csak egy irányba lehetett menni. Mentek is az emberek mert a 2008-as vállság komolyan el vágta az embereket a bátortalan nyugati élettől.

A Fidesz kormány lassan ki alakított a saját klientúráját minden szegmensen , hogy biztosítva legyen az a tény hogy új gazda van a portán.

Nem mondom nálunk is volt változás a portán, hiszen ott ált már a Kádár rendszer guruló gyöngyszeme. Az 1500 lada long mert volt rajta vonó horog is. Szóval a család örült, hogy van kocsi, úgy hogy mi is módosítottunk. A friss szinte még harmatos kormány is aktivizálta magát.

 

„A forradalmi alkotmányozás esetében az átalakult társadalmi viszonyoknak annyira nem felel meg a régi alkotmányos rendszer, hogy a kényszerhelyzet miatt a hosszas egyeztetés helyett egy szűk, olykor kérdéses felhatalmazású, de az aktuális politikai spektrum legfontosabb erőit maga mögött tudó szűk elit ír gyorsan újat. Valami ilyesmi történt 1989-ben Magyarországon is. „

Azóta ez már afféle bevált rutinná vált visszamenőleg tegnapra , múlt hétre ahogy éppen jól esik.

Második Orbán-kormány

A második Orbán-kormány a rendszerváltozás óta eltelt időszak legkevesebb miniszterrel dolgozó kabinetje. Politikájukat összefoglalóan a „Nemzeti Együttműködés Rendszere” névvel illetik. Ugye milyen jól hangzik? Nemzeti meg Együtt. Oda meg vissza vagyunk szinte már érezni a kumisz ízét.

A 2. Orbán-kormány már nem két harmados többséggel jelentkezet a hatalomért. Kezdet veszteni a lendületből . A nép meg a csipát dörzsölgette ki a szeméből. –Várjál –várjál! Most akkor mi van?

Az emberek az utcára vonulva jelezve a nem tetszésüket ’internet adó’ ami már az utolsó cseppnek volt az utója. A kormány alatt ingadozó léc igen csak rezegni kezdet. Mint egy égből jövő meteorként robban be a Migráns szikla. Mint egy falat kenyérre úgy vetődött rá a Habonyi pr. marketing rendszer.

’ Nem kell Migráns van itt elég ’

Rá dolgozva a magyar ember legmélyebb aggodalmaira kiépítettek egy a 2. világháborút vissza idéző kommunikációs rendszert.

’ Megmentelek szittya véreim! ’

Íziben felhúztak egy szép kerítést de nem olyan hátsó udvari össze fércelt Tescos izét. Olyan kemény tökös ide te nem gyűsz félét. Az egész EU vakargatta a homlokát hogy most mi tévő legyen, és kérdően néztek a Kárpált medencei kis országra hogy mit is művel.

Az élet furcsasága hogy a kerítés akció bevált és a hanyatló támogatás új erőre kapott nem úgy mint a kis száguldó benzinkutunk, szegényre sokat vártunk , használtuk is. De hát az élet rozsdája idővel utat nyert magának és fájdalmas de időszerű búcsút intett.

Búcsút vet még a magyar nép mástól is. Az emberek egyre inkább érezték hogy az elmúlás szele ismét föl csapja energia hullámait és örvénylő kínként szakít magának teret. A társadalom amortizációja és generalizált szorongása sokakban a menekülés iránti vágyat ébresztett föl. Apák, gyermekek az ismeretlenbe bámuló tekintettel vették hátukra a táskájukat miben a remény apró morzsái feküdtek bizakodva. Reménykedve hogy a sötét ismeretlen utat add a jövőnek.

Kik itthon maradtak nadrágszíjukat összehúzták, mély levegőt vettek és folyatták az eddigi hétköznapokat, mint egy igás szánhúzó.

Mára alig maradt magyar honban szakember ki tudná a javakat termelni. Mára majd minden szakma hiány szakma lett. (Még talán a hiány szakmára is keresnek embert.) Tűr a magyar tűr. Van már rutinja. Nyel nagyokat, de kicsiket harap.

Feltűnnek hétköznapi, hősök kik az égbe kiáltanak . Elég! Nem bírjuk tovább! Kicsit megindul, a nép majd megtorpan. A hétköznapi hős meg áll egymagában és el tekint ballra, s jobbra de valahogy mintha csak magának beszélne és szavai egy hatalmas falba ütköznének. Hallják az emberek, de nem eléggé. Nem eléggé ahhoz hogy fortyogó düh kitörjön mint  vulkán és a láva izzó forróságával égessen utat a meg repedezett köveken. Még a hős is azt mondja nedves szemmel. –Hogy akkor kiért vívjak?

Jövő ismeretlen és istenek hála nem csak egy hétköznapi hős van. Akad több is a börtöntől nem szál inába a bátorsága. Erősebb kitartóbb mit még ember fia nem látott. – Föl Ember! Ember vagy akinek jár a jelen öröme a jövő reménye. Hát itt vagyok és kiáltok!

A nép felsorakozik a hétköznapi hősök mögé. Közös erőnek erejével. A tömegek hatalmával kiált. Állj. Ne tovább. Fáradság és csüggedés nem ismeretlen, de nem most. Nem ma. Nem köszönik szépen.

Talán majd egy nap újra felcsendülnek a remény csengettyűi és andalító bájjal épül szépül e kis haza.

S majd talán újra csillogó krómban úsztatott 4 kerekű vívmány fog állni az udvaron várva hogy újra róhassa a végtelen utakat.

 

 

Ácio Vácio Civilizáció

„Áció Váció Civilizáció”

 

Újra és újra felemeli hangját a nép. A Napokban ki robbanó CEU elleni burkolt támadás csak egy lépés volt a sakktáblán ezeket meg előzte az egészségügy fokozatos amortizációja, a Népszabadság torkának elvágása. Lépésenként építek le ezt a kis országot.

Hogy ez mire jó? Talán arra, hogy a hatalom meg maradjon annak ami. Persze olyan gagyi magyar mentalitásban. Még azt az áldott diktatúrát sem tudják ki építeni. Minek kínlódnak itt visszamenőleg, utólagos, tegnapi, törvényjavaslat Cunamikkal.

NE ERŐLTESSÜK, AMI NEM MEGY!

Hogy is volt a Besenyő családban? Margit Nooorrrmááállliiisss vagy?

Lehet-e még ebben a nyomorult országban béke? Vagy az már csak egy vágy állom, mint az egyenlő munkáért egyenlő fizetés. Napjában bukik meg a kormány emberségből, mikor az éhes diák haza sétál a fűtetlen düledező lakásába. Nooormáááliiis vagy Margit? Mára a korházakba azért mennek az emberek, hogy orosz rulettet játszanak az életükkel. De van tanyán műanyag Jurasik Park, mert tejjel az EU, de azért jó lenne ha már elhúznának csak küldjék a pénzt mert szarul megy a foci és a gázszerelő is már kartonlapra írja a túl számlázást.

Szabadság testvériség egyenlőség. Na ezek a dolgok amik hiány cikkek itt magyar honban de van korrupció meg rövid és váltott pénz mosás.

Hébe Hóba felkapja a fejét a nép mikor egy ormótlan aljasságot követ el a kormány. De vajon lesz –e neki értelme? Az biztos, hogy a világ sajtó ismét felpattintotta térképet és meg kereste Magyarországot, mert már nagyon kíváncsiak erre a zseb diktatúrára, és már kezdi irritálni az orrukat.

Többen lesznek mint amennyire számítottak vasárnapi tüntetésen eredetileg a Clark Ádám tér lett volna, de végül a Várker Bazár előtt lesz a találkozási pont. Innen vonul majd át a tömeg a Kossuth térre. 40 ezren tüntetnek a CEU-ért! Fiatalok jönnek , apák, anyák A NÉP.

Betelt a pohár!!

Furcsa érzés az mikor az utolsónak az utolsó cseppje is bele hull a meg telt vizes pohárba. Elfogyott az állam kaszából a pénz többet költöttek, mint ami van, hitelekből él az ország.  Nincs az a plakát kampány, ami el tudná hitetni a Néppel, hogy minden O.K.

Vasárnap 17 : 05 perc van az emberek tavaszias ruhákban, de azért a zsebben a sapka és a kesztyű sincs távol, az emberek beszélgetnek transzparensek árnyékában.

4 bájos hölgye hívja fel a figyelmet arra, hogy a tanulásról, a szegénységről még véletlenül sincs szó a parlamenti beszédben.  Örömteli hír hogy értelmes roma hölgy megmondja a tutit és nem azt, hogy a vas 10 házzal arrébb 3 forinttal olcsóbb. Sok értelmes tehetséges cigány van, és még a cigány is meg érdemli, ha már a vezetői egy kalap. sz..-t sem érnek a többségi társadalom megveti. A kormány meg ’X’ automatáknak használják 4 évente 15 kg krumpli fizetségért.

 

„Szabad ország Szabad Oktatás”

Nyugalomban Békeségben halad a nép.

19: 00 80 ezer ember körüli a tömeg!! 2 beszéd már volt a CEU diákjai jelezték hogy tudósok térnek haza és hozzák magukkal a munkát a fejlesztéseket. Egy beszéd még hátra van. A Nép csendben Intelligensen viselkedik. Érdekeség hogy 19:00-kor hivatalosan vége a tüntetésnek.

 

Egy órával a hivatalos tüntetés után a tüntetők egy része hangosabban szólította meg a világot. Kreatívabbnál kreatívabb mondatokat skandálnak.

„Magyar rendőr velünk vagy!” „bűnözőket védtek!”   „Itt a vége Viktor!”  „ El kúrtad!”  „Álljatok Át”, „Ria-Ria Hungária”

Viktátor! Skandálja a tömeg. Elég volt az elnyomásból a látszat demokráciából Szabad Ország Szabad Egyetem. Mit akarhatnak még lenyúzni erről a nyomorult kis országról? „Menjünk Be!” „Menjünk Haza János!” Szól a felszólítás Áder Jánosnak. A szemben álló rendőröket is megszólítják a fiatal tüntetők.

„ Be Kell Mennem Pisilni!” „ Hol vannak a kopaszok?”  „Ultizunk”

Fiatalok és Okosak.  Nincs erő, ami megállítaná őket. De hát nem ez a természet rendje? Hát nem jobb dolog humorral kezelni a helyzetet, mint egymásnak esni.

„Mosolyogjatok!” „Mi vagyunk a 2 harmad” „Tüzük ki” „Jöttünk konzultálni”

Az m1-s tudósított körbe fogták és ordították, hogy takarodj, egy ember még be is nyúlt, és látván a helyzetet inkább elmentek a biztonság érdekében közben az M1 –n eközben tízezrek a Vivicittá futáson rendezvény összefoglalója ment.

„Ez a ház a miénk!”

 

Csak sikerült a társadalmat összehozni, bár el tudtam volna képzelni egy kellemesebb programot is, hiszen itt a tavasz jó idő van öröm kint lenni. Menyivel szebb vasárnap lehetett volna, ha az embernek nem kell tüntetni!?

Nem lehetett volna csak úgy élvezni a pihenést? Elméletileg a vasárnap a pihenésről szól. Vagy csak nálunk nem?

Azt mondják az okosok, hogy maffia-állam van, nem tudom, hogy ezt mire alapozzák?

Megérkezik Vittorio, Don Vittorio.

-         Oh,  Árpádínyó, Mondd, prego hogy megy az üzlet?....Jól?.. Már a lopás sem a rég. mi? Gyere, borulj a melyemre. Mit szeretné? Guccit? Armanyt ? Tankhajót? Ceu-t?

-         Lesz. Si?

Ismét egy látogató érkezik a Don-hoz.

Hirtelen megjelenik egy hosszú hajú, fülbevalós legény.

- Giovanni! Ki van itt? Ki ez a huligán-O?

– Én vagyok az  Padre, a joggingoló sport minisztero, az EU Luká Becsurantiáno. A Tomika, Deutsh Tommiká. Capo, oh molto bueno , lenni Európa  molto gonosz. Oh capo! Ragazzi mondták hogy lenni Uno problémo.  Mondani lenni, választás. oh Capo.

- Don Vittorio. Hol?....talán a demokráciában..de az meg hol van?...Oh hát az nem úgy működik bámbino, tudod te hogy mennyi, de mennyi dolgunk van még? SOK. Te figyelj ide  szerinted kik fogják az Eu pénzét lenyúlni? Oh molto bámbino. Szegény Rogán már járni sem tud.

De mint tudjuk a valódi veszély a határokon túlról jönnek.

Megjelenik egy idősebb úr egy fiatal hölgy társaságában. A don hátra dől teste bele simul a kényelmes antik bordó színben teljes kárpitozású kiváló minőségű olasz marhabőrbe. Amely Kézzel készített Magasság: 110 cm Mélység: 76 cm Szélesség (füles résznél): 90cm.

Majd így szól. -10 korrupt politikus közül 7 ezt ajánlja a másik három már előzetesben.

Öm Sorry én ő lenni Santa Claus őm én nekem van help, for your problem én ő csinálni new movie Terminátor 45 . A jövőből vissza jön egy élő szövet a fémvázon és vérre menő harcot vív két kisnyugdíjassal 10 dkg csirkefarháté és and Elizabeth utalványért. Már meg is van a szöveg. I will back Teri néni!  
 

Majd nő hang szólal meg.

-De nagyapa! Neked vajni , Andy Vajni közöd sincs a Don gondjaihoz.
Mond nagyapi addig velem mi lesz? Szerinted a luxus per trendy per menci per selfizek  styl életet csak úgy föl lehet tartani?!?!  hah. Bunko. Pasi vagy is Papi. 
 
Don lassan föl húzza, szemöldökét rá tekint Papira és így szól.
-         Egy napon, ami talán el sem jön soha, majd én is kérek tőled valamit. 
-          
-         Thank your for Collaboration Sir. Timi go to the hálószoba lesz ma big party.
 
       Timi. - Miért ma este csak fél tubus aranyér kenőcsőt használsz el?

 

- Ki hozta be a partvist?

- Bocsánat Don ő nem egy partvis ő a  Lungo-Drom Országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség vezetője.

-Don. Van olyan is? Padre cieli!

Partvis. -Á! Mágáságos Hose Rodrigo áldja meg azt a csudálatos kezeit. Hogy a Fási Ádám muzsikáljon csengő bongó sziluettjének. Mágáhoh képest a Donald Trump csak egy kosza gondolat egy parókás pudli. Csák ázt nem értem hogy a nagypapi miért nem ád neki egy normális párokát. De hol is tartottam. Já igen. Oh bárcsak a nyelvem hátván hátszor érné körbe az univerzumot. Mágá és a teremető közt annyi különbség hogy a teremtőnek nem vot íly szíp kis vasútja. Hajak meg si-hu-hu-hu és még egy kis si meg Hu.

-Don. Na mit akarsz?

Ohh ,elenem kárákter gyilkoságot követek el! Tudjá drágá mindháto nekem komoly Pszhiés závárom ván, hát. Nekem úgy mond Kisebbségi rendüségi Komplexusom ván. Álig loptam  pár milliárdot, hát tudja, hogy van ez? A kis Józsika nagyon kedveli a muzsikát, hát vettem néki egy Stradivarit. Hárminchátot. Tudja hogy van ez?  Valakinek csak el kéne már húzni a notámat! Tudjá drágá Sen-sei , koaliciorá léphetnék. Tudjá az egyik reggel bál lábbál keltem föl , tudjá úgy mint a MSZP az elmúlt 10 évben. Nem ázé mondom de  ez a Gyurcsány Feri hát hálljá ez egyik nap az áblákbán táncol, máskor, meg gitározik. Hát ki ő Santana? Jáj devlá vagy a Gipsy King? Drága Szociális juttatás…. , Há mé kellet azt az Áldot Lipot Mezőt bezárni?

A don még egyszer ráveti szeme sugarát az élő felmosó fára és így szól.

-         Giovanni!, a 45-ös magnumot.

-

-         (Egy mély öblös hangra lesz figyelmes.)

-Táváris. Mondom Táváris.

Don, néz majd így szól. –  Van itt egy tolmács?

-Da.  Izé, Jawohl mein führer. (Ugrik a semmiből elő egy dühős pincér.)

Kák tyibjá závut? (szól az öblös hang).

-Minyá závút Gabor, Vona Gabor.

-Vonat?

- A Vonat nem vár.

- Migráns?

- Arra vár. Shi-hu-hu.

- Én lenni Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin. Da?

- Májd lesz dá-dá sok színes emberkének?

-Lesz ha nem fogod be a pofád. Te szeretni játszani?

-Da.

- Van nálunk, Szentpétervárod ákárom mondani Leningrád  ázáz ákárom mondani Putyiniában népszerű játék. Neve Ádj elvtárs katonát. Da?

-Da. Ez olyan cuki.

-Ahogy érzed.

- Mivel mi már nép pártosodunk, és olyan cukik vagyunk, ha csak ránk néz már is ki rohad 3 fogad. De a mi kedvenc játékunk Itt a cigány Hol a zsidó?

- Da. Lenni izgalmas játék  de lenni ismeretlen téma, mint a liberalizmus, ázt sem érteni. Da? Na de akkor ki kezdi? Ki a soros?

- Soros? Mint György.

- Da , Soros.

- Akkor én nem játszani.  Te vagy egy Soros bérenc. Te nem is akarni velem játszani te csak kihasználni, te aljas. Te engem nem is szeretni csak játszani érzelemmel, magyar szívem sír a tajvani cipőmben amit mexikói munkások csináltak miközben a tórát olvasták Sábát kor.  Most fogom magam és a Turulmadár szárnyán kumiszt kortyolva el repülök a szivárványon túlra és én leszek az It’s a Rain man.

-Mi van veled? Rínyálsz itt mint Gulagon bárki aki oda küldtem.

Don csak figyel, figyel.

Olyan sápadnak, tűntök, talán hiányzik egy kis vas a szervezetekből. Giovanni!A  45-ös Magnum.

- Viktor, viktorka ébredjen.

-Mi? Hol vagyok?

(Fehér köpenyes úr beszél többi fehér köpenyes urakhoz.)

A beteg A skizofrénia (schizophrenia), vagy hasadásos elmezavar egy kóros állapotra, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlására utaló tünet együttes mutatja. Javulás nem várható.

-De hát én vagyok Napoleon, vagy is Jeanne d’Arc én  vagyok Szulejmán, én vagyok Hulk, én vagyok Hello Kitty, Hanna Montana.  Ki vagyok én?

-         20 év múlva a történem könyvek egyik tanúságos fejezete. De most már alvás mert különben lesz ejnye bejnye. Csicsija mamuja.

-         Én vagyok tisztelt barátaim, elvtársak, illiberális társaim, korupcio vitézeim , tekergők, gumimacik, hidrolikus pumpáim én vagyok a vezér, a kishableány, barátok közt Tildája.

-         Psssszt. Egyszer minden véget ér.

Értelmetlen értelmetlenségek......

Ádáz küzdelem az mi itten tesszük, hiszen erősek vagyunk, mint egy oroszlán vagy inkább egy orosz lány. Ki tudja, hogy mi is az mi jó nekünk. Tán értelmetlen meséket szőni egy valóságról, ami jó, de inkább bártortalan. Vágyat érzünk mi arra, hogy át vágjunk a szavak hegyein, és mint egy kis diák örüljünk a nyári szünet első percének. Kik is vagyunk mi valójában? Talán valami futurisztikus robot ki csak azért jött vissza a jövőből a múltba, ami most a jelen, hogy újra szenvedhessen. Válaszoljon, már valaki vagy csak hezitálunk itt, mint kezdő kukás a kocsin? Életünkbe az értelmet nem más, mint az értelem vinné, már ha lenne, de sajnos hiánycikk, de se baj hisz van, más mivel lehetne pótolni eme kis problémát. Hogy az most mi is az pontosan, na, arra már tényleg nehéz választ adni, de biz igaz hogy nem az értelem mi segít. Hát akkor vajon mi? Tán a tv vagy rádió hol díszruhában ülnek okos emberek és okos dolgokat mondanak, még ha azok tán egy egyszer eggyel egyen értékűek, ha a szintet néznék, de inkább ne. Maradjon a suszter a kaptafánál a politikus a hazug szavaknál. Lehetne ilyen díszes egyszerűséggel is a dolgokat meg határozni, de akkor ki vonná kétségbe a szavakat vagy eme sorokat, hisz értelem, mint olyan születéskor el veszett.

Nyílván való tény hogy az ember, mint lény sok értelmet még nem lelt, de talán majd egy nap mikor a nap nem jobbról kél és ballra nyugszik tán akkor lesz remény egy kis változásra. Ahogy a Duna is majd keresztbe fog folyni hisz mondták ezt már sokan főleg azon, emberkék kik a felkelő nap irányát tartsák fő nyomvonalnak. Amellyel gond nem is lenne, ha nem sávok lennék fő díszei. Időtöltésnek elég kellemes, ha a munka, mint olyan nem zavar, és erről kicsiny világunk vezérei tettek is, hiszen ők csak ugyan szemelőt tartsák az egyén vágyát, kár hogy az egyén, mint egy igás szemkötővel jár. De hát szegény mit hordjon, ha nem telik néki semmi másra, mint egy kötőre és az is csak a szemre való, de nem, mint mennyecske a szénakazalban.

Értelmet keresek szólt a jelige. Jelentkező lett volna, ha az olvasni nem tudás nem lett volna akadály. Bár egy kis hiba folytán lett is alany ki jeligére igent mondott, de hogy mire azt ő sem tudja, de hát ebben aztán mi jók vagyunk igent mondani arra, amit nem is értünk. De ezt persze nem mondaná meg senki sem, kis is merné? Térjünk is vissza egyedünkre ki az igent választotta, nézzük csak, meg hogy ki is az ki ily bátran mond, igent arra mire más csak bambul. Bambul, de még hogy! Csak úgy le a kalappal, így senki nem tud bambulni annyira, tud, hogy melléje ált még tán 10 is, s mind követte. De jó neki! Szólalt meg a hang, bárcsak én is így tudnék bambulni. Várjál. Nézd már hát én is egy vagy a sok közül még jó, hogy ide álltam még a végén azt mondanák, hogy ez nem is tud bambulni. De-de. Ajaj de még hogy. Na de a barátunk ki úgy érezte, hogy itt az idő most vagy soha, nézzük mi lesz ebből. Ugye a fent említett ki tétel miszerint értelmet keresek és arra az egyén a kezét fel tevéé, bár még mindig kétségek közt leledzett a drága eme feladatott kapta. Fog hát magad és indulj meg a világba és mond azt, mit mi mondunk te néked, és ha értenéd, gyorsan igyál fél Unicumot, hogy gyorsan helyre gyere. Ne foglalkozz te véleménnyel az csak meg zavar. Nem is okozott csalódást a hirdetőnek meg is mondta neki hogy négy év múlva is számitok rád és az értelmetlenségedre.

A tánc.

Eredeti kultikus és még számos módon lehetne a táncot jellemezni.

Gondoljuk úgy a táncra, mint egy fegyverre, amelyet bárhol és bármikor elővehetsz és pörgetheted, mint a spagetti westernekben a Coltot. Táncolhatsz, ha jó a kedved, táncolhatsz, ha a bú ölel át, táncolhatsz, ha update Norbi azt mondja. Csak aknamezőn ne. Ha ehhez még egy társ is társul, ki jó esetben nő, akkor aztán… Hagy szóljon a nóta. Vagy inkább ne?

Nehéz ügy kérem szépen.

A legszebb a táncban, hogy már a pólyás baba is táncot jár. Kicsiny lábait és kezeit mozgatja, bár még nincs tudatában, de azt járja, főleg ha van benne egy vonóval. De tényleg ez az egyetlen olyan megnyilvánulási mód, amit többféleképpen lehet használni, mint egy több funkciós porszívót. Merthogy lehet egy törzsnél a harcra hívó csata zaja vagy a nász élményének megnyilvánulása is. Táncolhat a nagyi, a hugi, az öcsi, a lényeg, hogy érzés és gondolat vagy legalább egy kis ritmus legyen benne.

Ennek a csodának van egy olyan mellékhatása, hogy ha csoportban végzed, akkor arra a kis időre eggyé válsz, együtt mozogsz, a tömeggel, érzed, ahogy a ritmus, a tömeg, a zene és minden egyként dübörög benned. Ahogy a dal is mondja „Szabadon”. Szabad lehetsz, egy pillanatra elfelejted, hogy a gond és a teher nyomorú kínja rád telepedik és szétfeszít. Újjászületsz, mint egy hernyó, ki most pillangóként száll. Érzed a lelkedben, a véredben, a talpadban azt, hogy most, igen, most nem érdekel semmi és senki csak én vagyok és a tánc, az ütem. A tánc egy nyelv, egy kifejezési forma, izzik, mint egy forró lávakő. A csábítás egyik ősi eszköze, a férfiasság és a nőiesség egyik legszemtelenebb módja, mikor emberek előtt úgy vonhatod magad köré a társad, hogy utána ne csak a port merd nézni, hanem a szemeket, a lélek tükrét, a lángolóan verejtékező pihegő szempárt.

Szenvedély, düh, fájdalom, kín és vágy, pimasz mosoly, hivalkodó nézés. Halvány tánc tér, izzó éj és lángoló forróság az, mikor a vér lángra kap, a tudat elszabadul, az eggyéválás, a lélegzetvételek, a szünetek. Mind-mind a tánc, a zene, a muzsika.

Ki nem szeretné érezni a Dirty Dancing érzést, ki nem akarja érezni, hogy csak ő és a párja van a tánctéren?

Az a pillanat, mikor a tenyér az archoz ér, de csak lágyan, mint egy könnyed szellő, simogat és védelmez. Majd egy szorító ölelés: igen itt vagy és nő vagy. Tombolnak a hormonok, lázadnak a vágyak: - Ne, ne, most ne nyomj el! Én vagyok az. A vágy! A gyomorszorító kínlódás, a tomboló vágyakozás, az örült gondolat, a hivalkodás, mind-mind én, én vagyok az. Hogy miért engedd el magad? Mert azt akarom, hogy érzed, hogy tudd, hogy hidd el, hogy létezel…

Éld meg a vágyaid, álmaid!

Bolondok háza.....

 

Mindennapi őrület.

Az ember társadalmi lény: közösen végzett munka, tagolt beszéd és gondolkozás jellemzi. Mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására.

Biztos?

Kár, hogy kicsiny országunkban ezekből csak a tagolt beszéd az, ami úgy-ahogy megvan. De ha működik, akkor miért kell ebből ügyet csinálni? Vezéreink úgy pergetik ezt a kis népet, mint Hajdú centrifuga a kis nyugdíjast. De addig, amíg egy olyan országban, ahol emberek telefonálnak be élő egyenes műsorokba azért, hogy diszkógömbből megjósolják neki, hogy a közeljövőben nem lesz neki jó. Ha szerencséje van, és még fizet 800 ft/percet,  akkor néznek neki még valami frankót is - addig ne lázadjunk, örüljünk és tapsoljunk.

Mikor a csodás vendéglátásban dolgoztam, volt szerencsém megismerni azokat, akiket én csak úgy hívok, hogy „egyszerűsítve élő organizmus”, mert tényleg csak az alapvetőbb tevékenységekre voltak képesek. Mint például a büfögés és egyéb testi és altáji szösszenetekre. Na persze ezt mind élőben és egyenesben 200 ember társaságában. De hát ilyennek is kell lenni, mint hogy kell lennie egy világtalan emberkének is, aki írásra adja a fejét miközben sódert is hányhatna 3 az 1-ben                 ( most nem az instant kávéra gondolok). De sebaj.  Majd küldik a RÁT-ot vagy köznyelven „szocit’,  hisz kis embernek a postás olyan, mint alkoholistának a fröccs. Csak úgy jön.

Mint szerelmes csókot, úgy várjuk, ahogy a nap árnyékban megcsillan a zöldellő 28-as. Mint rabszolgák, eldobva béklyóinkat vesszük át az összeget. Majd így kiáltunk:    - Mindenkinek 10 dkg párizsit! De ne habzsolj, mert a végén még megfájdul a pocid.

Ha belegondolunk, hogy a világ minden táján vannak nők, akik azért éheztetik magukat, hogy olyan vékonyak legyenek, hogy a bordáikon a 100 tagú egy egész estét tudna prezentálni, miközben csak annyi lenne a dolguk, hogy leszaladnak ide a mi kis országunkba, és elmennek 60 ezer forintért 4 műszakba dolgozni, hát olyan vékonyak lennének, hogy az ajtó alatt be tudnának suhanni. De nem baj! Már a csúcson vagyunk! Innét szép zuhanni!

De a lényeg, ahogy azt egy tanult és sokat látott ember mondta, mikor már a kocsmában nyál fröcskölően próbálták kitaszítani: „Na, most már tényleg menjél haza!!!”

Ő csak felállt  és így szólt: „Azé’  nem megyek haza, me’ otthon nincs kocsma”

Hogy ebből mi a tanúság? Nem kifogást kell keresni, hanem kocsmát…

 

Just go away

Pezseg az élet, mint plus tabletta a pohárban. Jaj de jó. Olyan jó hogy le a kalappal. Már az is tök érdekes hogy olyan kis izgalmas világban vagyunk ahol csak az számit, hogy kinek nagyobb a zászlója és hogy tudjanak játszani itt az Apech hol az Apechos játékot. De evvel sincs baj, mert az élet szép.

Avval még véletlenül sincs gond, hogy a sok polgártársunk fönt a nagyvárosban úgy dobálóznak a milliárdokkal, mint cigányvajda az összetett mondatokkal. Miért is lenne baj? Fogalmazunk egyszerűbben ahhoz, hogy ma. A mai csodás 21. század béli világban legyél valaki ahhoz meg kell tanulnod lopni, csalni, hazudni csak azt nem értem, hogy ezt miért nem tanítsák az iskolában. Miért nincs egy óra arról, hogy hogyan is kell túl élni az életet. Mert nagyon fontos tudni a derékszögű háromszög befogóinak a négyzetért. Tényleg mennyi is az? Majd a közértben ha kenyeret és tejet vásárlók fizetés gyanánt felsorolom neki az értékét, aztán a végén hozzá teszem hogy a vissza járót tegye el . Nincs rá szükségem de tényleg csak tegye el. De hát miért baj is ez??

Munkát találni ma olyan, mint Aranyláz idején egy üres hordóban aranyat keresni, úgy hogy már előtted 10 már körbe nyálazta. De legalább a pszichiátria fel fog lendülni, hisz annyi meg annyi üveges tekintetű magát a világban el nem helyező férfi és nő fog járni kicsiny földünkön, hogy pár év múlva már nem csak az adósak állama leszünk, ha nem az egy főre jutó antidepresszánst használóké is. De evvel sincs semmi gond. Mert az mondta vezérünk a Felcsúti Napóleon. Leigázunk mindent és mindenkit csak foci labda legyen a környéken, hogy két győztes csata közt tudjunk egy érintőzni.

De evvel sincs semmi gond. Hát már miért is lenne, hiszen fejlődünk , már most bárhol bármikor leigázunk egy kavicsdobáló , mezítláb járó bantu törzset, és akkor onnantól kezdve . Vigyáz America. Mert ahogy a tanult Termintor is meg mondta . Még vissza térek!!. ………. Csak előtte, még ha lehetne 10. –ig. aggyá mán kölcsön drága IMF. Puszcsi.